Hét mocskos nap

Szerző
Gárdos Péter

Jelzet: G 26

Gárdos Péter három család generációkon átívelő krónikáját a 20. század történelmi eseményeibe „ágyazottan” meséli el, oly módon, hogy végül egy hatalmas családi és történelmi tablóvá áll össze a „puzzle” kockáiból kirakható izgalmas kép.

Egy budapesti orvos-gyógyszerész família, egy orosz család, és egy budapesti zsidó család életének történetét szövi egybe mesteri módon a szerző. A történet elején az 1920-as években, Berlinben járunk, amikor Szende Pál, a nagyreményű orvosdinasztia legifjabb tagja gyógyszerészeti tanulmányokat folytat az egyetemen. Itt ismerkedik meg az 1909-ben Berlinbe emigrált Oleg Tureckoj családjával. Olegnek két lánya van, Tatjana gyönyörű, Olga azonban kifejezetten csúnyácska. Szende mindkét lánnyal „szoros” kapcsolatba kerül, majd az egyszeri együttlét „gyümölcseként”, Olga méhében megfogan kislánya, Szvetlana. A család ezután visszatér Moszkvába, majd miután a szülők meghalnak, a két nővér szerény körülmények között, egyedül neveli fel a lányt, aki nagy tehetséget mutat a zenélés terén. Egy este, amikor a huszonéves Szvetlana, éppen a zeneóráról igyekszik hazafelé, megáll mellette egy fekete autó, és a gyanútlan lány elfogadja a felajánlást, hogy hazaviszi őt a sofőr. Ám nem ez történik, mert az autó utasa és ura, Lavrentyij Pavlovics Berija, akit nemrégen neveztek ki a szovjet állam belügyi és állambiztonsági népbiztosának, se szó se beszéd megerőszakolja, majd utána, mintha mi sem történt volna, a kétségbeesett Szvetlanát meztelenül, erotikus pozíciókban lefényképezi.

Ezekre a mezítelen fotókra „felfűzve” szövi tovább történetét a szerző, mert a képek egészen különös úton, de nemsokára elkerülnek a zsidó Bódai Sándorhoz, akinek rőfös boltja van Budapesten. A férfi Párizsba érkezik, mert egy amerikai rokontól remél segítséget a háború évei alatt. Itt kerülnek hozzá egészen meghökkentő módon a fotók, majd azokat a párizsi útikönyvében felejti. Az érzéki, pikáns fényképek pedig önálló életre kelnek, és „beépülve” a családok életébe, generációkon keresztül kísérik „tulajdonosaikat”, egészen a 20. század végéig…

Remekül megírt történet, amelynek különös „pikantériáját” ezek a mezítelen Szvetlanáról készült fotók adják, miközben nagyon is fontos és súlyponti kérdésekről szól az író. Emberi gyengeségek, csalódások, tévelygések, a kiszolgáltatottság, a félelem és az élni akarás manifesztálódik a szereplők sorsában. Gárdos Péter nemcsak remek író, de egyben filmrendező és forgatókönyv író is, aki ebben a történetében plasztikus és életteli leírásokkal, képekben láttatja az egyéni és történelmi eseményeket. Ekként az olvasó egy színes film kockáit láthatja peregni a szeme előtt, miközben valamiféle, némi szarkazmustól sem mentes, sajátos „gárdos” humor is ott bujkál a sorok között, ez teszi emberivé, átélhetővé, hitelessé a regényt.

(Forrás: kello.hu)